Hogyan ellenőrizzük mennyit tanultunk eddig?

Nehéz dolog tudni azt, hogy mennyit tudunk. Bármiről is legyen szó, az ember konstans módon alá-, vagy felébecsüli magát.

Csoportban tanulva van lehetőségünk felmérni saját teljesítményünket, de – mivel minden nyelviskolában vegyes csoportok alakulnak ki – a tudáskülönbség felborítja ezt a mérleget.

Jobb lehetőség a tudásfelmérésre a teszt: megmutatja, mennyire is emlékszünk a tanultakból. Bár a tesztek is lehetnek csalókák: 10-60 perc alatt felmérni hetek/hónapok munkáját igen kockázatos feladat.

A fenti mondat (önhibámon kívül) bizony kicsi országunk és a világ oktatási intézményeitis kritizálja, de ezzel nem mondtam semmi újdonságot.

Könnyedén lehetne (különösebb gondolkodás nélkül) az mondani, hogy a fentebb vázolt lehetőségek összessége plusz a józan eszünk segít megállapítani, mennyit is fejlődtünk az elmúlt időszakban.

Viszont botorság lenne ezt a témát különösebb filozofálgatás nélkül hagyni.

Kezdőként könnyű dolgunk van ezen a téren: a nullához képest az órák száma alapján betájolhatjuk magunkat (ahány óra, annyival jobbak vagyunk). Később viszont jön avisszakérdezés. 😉

Pont, amikor már belejöttünk a tanulásba, beköszönt az időszak, amikor úgy érezzük,nem haladunk semmit. Újra és újra ugyanazt az anyagot ismételjük, mert még nem biztos a tudásunk. Az ok egyszerű: az ember szeret belevágni a dolgokba és csak halad, halad és halad előre, viszont egyszer vissza is kell tekinteni.

Ebben a gyönyörű angol nyelvben minden egymásra épül. Először megtanuljuk amondatalkotást, majd jöhetnek az igeidők és az összetett mondatok. Azoban ez utóbbiakba nincs lehetőségünk belevágni, ha nem ismerjük ki magunkat az egyszerű mondatok között és nem tudunk bármikor alkotni egyet (még ha a legszebb álmunkból ébresztenek, akkor is – vagy nem).

Honnan tudhatjuk tehát, hogy hol is állunk? Próbáljunk meg angol mondatokat mondani (nem írni!) és figyeljük meg, milyen gyorsan raktuk össze (hibajavítással együtt). Bele kellett szólnia a tanárnak, vagy rögtön jól csináltuk? Minden fontos szabályra emlékeztünk?

Mennyire vagyunk biztosak az eredményben: akár pénzben is mernénk fogadni, hogy az a mondat jó?

Vannak persze tanárok/iskolák, ahol a tanuló örök bizonytalanságban marad, és mindig van valami trükk, amire nem gondol. Ehhez ne engedd magad hozzászokni, nyájas olvasó! A tanulás lényege, hogy biztos tudást építs és csak annyira fuss előre, amíg még emlékszel arra, honnan jöttél és mit láttál útközben.

Minél hamarabb mondasz (a szintednek megfelelő) mondatokat, minél hamarabb tudod megkonstruálni őket, annál jobb vagy.

Ez egy viszonylag korrekt mérőszám, mely szinttől függetlenül (a megtorpanásokkor is) meg tudja mondani, hogy mennyire vagy jó.

Lássuk tehát tudományosan, mik szükségesek egy mondat megalkotásához. Ezeknek az elemeknek el kell tűnniük, hogy végül csak egy maradjon: te.

  • Tanári segítség (emlékeztetés szabályra, vagy fáradt hümmögés: rossz irányba haladsz)

  • Tanári ellőrzés („Jó ez a mondat, amit mondtam, nem?”)

  • Szabályok vizslatása a füzetben

  • Szavak vizslatása a szótárban/füzetben

  • A te józan eszed/tudásod (itt és most: a nyájas olvasóé)

  • Mennyi idő alatt sikerült? (megalkotni a mondatot)

Ezen elmélet alapján (szépen, saját alkatunkra illesztve) el tudjuk majd dönteni, haladtunk-e valamit tanulásunk során.

Sajnos egy dolog biztos: hiába kérdezzük a tanárt, sosem fogja tudni olyan jól elmagyarázni a fejlődésünket, mint amennyire mi érezhetjük.

Továbbá azt is szeretném megemlíteni, hogy minden ember másban jó. Vannak remek nyelvérzékkel megáldott/megvert emberek, akik mindig is azt fogják érezni, hogy jól haladnak. Vannak viszont, akik úgy gondolják: bénák, és nekik ez sosem fog sikerülni. Természetesen mindenki a maga tempójához kell, hogy mérje a fejlődését.

Sokat segít viszont, ha van egy csoport, mert akkor a társak rengeted pozitív benyomással láthatnak el. Ne feledjük el az örök versenyszellemet: „háhááá, ezt én már értem, ő meg még másodjára is csak alig fogja fel” – gondolhatod te is néha, nyájas olvasó.

Ez legyen akkor most rövidke elméletünk vége.

1,151 total views, 3 views today

About the Author: Chris Kovacs

While I feel I'm better at making films/videos than writing articles/posts on this website. I know this is a tiny, independent site but it would mean a lot if you wrote a comment or share this page on facebook/twitter. Thank you kindly, stranger.
__________________________________
P.S.: some of articles are edited and co-written by a mysterious person called Tatjana. But I take all the credit.