Hogyan erősítsük a lelkesedésünket?

Könnyű erre a kérdésre filozofikus és „suicide-hotline” („öngyilkosok vonala”) típusú pozitívan ömlengős választ adni. Ezt itt most szeretném elkerülni. Viszont azt leszögezem, hogy praktikus és nagyszerű tanácsaim nem mindig válnak be, és egyik sem szentírás. Csupán az elmúlt évek tapasztalatait tartalmazzák. Elsősorban dolgozó felnőttekre alkalmazható, ha tehát te ilyen vagy, nyájas olvasó, akkor talán könnyebben utazol majd az angolul tanulás szép, de akadályokkal teli országútján (micsoda pátosz…).

Lelkesedésünkben nem kell mindig ugrálni, bár határozottan jót tesz a szervezetnek a mozgás

Van úgy, hogy a legmagabiztosabb ember is elbizonytalanodik. Főleg, ha például sikeres a munkájában, de úgy tűnik, beletörik a bicskája egy olyan egyszerűnek tűnő kihívásba, mint az angoltanulás. Ráadásul sürget az idő, a napokból hetek, a hetekből pedig hónapok lettek, és még mindig nem tud úgy kommunikálni, mint idegenből jött kollégái (akikkel üzletet kíván kötni).

Először is, szeretném figyelmedbe ajánlani a Hogyan ellenőrizzem, mennyit haladtam című cikket, mely talán segít eldönteni, mennyire van még távol a kívánt cél.

Másodsorban pedig leszögezhetjük: a pozitív hozzáállás remek dolog, de ha az emberrel nem veleszületik, igen nehéz alkalmazni. Különösen akkor, amikor már annyit csalódtunk. Egy rossz döntés itt, egy átverés ott – és máris készen van cinikus világképünk, amely minden, csak nem pontos. Persze miért is hinnél nekem, vághatnál vissza minden gúny nélkül, nyájas olvasó. Különbözik az életünk és ezáltal az is, ahogy a világot látjuk.

Vannak viszont olyan dolgok, amiket nehéz letagadni. Ilyen például a „kemény munkával érhető el csak eredmény” mondat, vagy a „teljes bizalmatlanság rosszabb, mint a hidegháború” típusú közhely. Az itt leírtakat vagy elhiszed, vagy nem.

Tegyél meg azért egy dolgot, nyájas olvasó: válaszd a harmadik lehetőséget, miszerint gondolkodj el a most következő listán ahelyett, hogy csak úgy elhinnéd, vagy épp ellenkezőleg:

  • A legrosszabb helyzetet azért hívják így, mert ennél már csak jobb lehet.
  • Ezer szó sem helyettesít egyetlen lépést.
  • Egy tárgy mindaddig egy helyben marad, vagy egyenes vonalú egyenletes mozgást végez, amíg erőt nem fejtünk ki rá.
  • A gondolkodás nehéz, de célravezető.
  • Minél nagyobb a kihívás, annál dicsőbb, ha teljesítjük.

Nos, legyen elég a közhelyekből mára. Bár bután hangzanak, mégis elmondanak valami fontosat: cselekednünk kell, ha valamit el akarunk érni.

Ezen a ponton be is fejezhetném a cikk írását, hiszen nem tudok semmi újat mondani, csak összefoglalni mindazt, amit az emberiség eddig kitalált. Te is és én is ismerjük ezeket a dolgokat. Mi lehet akkor a baj? Miért adják fel oly sokan az angoltanulást, ha ennyire nyilvánvaló a megoldás? A kihívásokat tudjuk teljesíteni (ha ésszerűek), gondolkodni képesek vagyunk, ésatöbbi, ésatöbbi…

Egy dolog viszont képes likvidálni az emberiség felhalmozott tudását: ha rossz célérttesszük. Miért tanulsz angolt? Mert valaki mondta, hogy az jó? Tényleg úgy gondolod, hogy jó? Fontos ez neked? Tudsz nélküle élni? Jobban éled majd az életed, ha belefekteted azt a temérdek munkát és pénzt? Ne feledd: az angolt nem lehet megfogni, hiába fizetsz ki százezreket, ez nem egy új TV, amit be lehet kapcsolni. A kezedben nem lesz semmi. Még egy olcsó papír sem, amit hívhatnánk oklevélnek, vagy hasonló.

Mi lehet hát a jutalmunk, ha véget ér a szenvedés? Ezt csakis te tudod megmondani ésmár rögtön az elején meg kell tudnod fogalmazni. Nincs kecmec: ez nem egy új XBOX játék, ezt nem lehet mindig élvezni. Vannak olyan alkalmak, amikor unalmas, fárasztó, vagy éppen idegesítő (mert mondjuk nem megy valami, vagy nem emlékszel egy kicsi kis kulcsszóra), és az embernek sosincs elég ideje.

Az idő szorításában, ahogy nő a nyomás rajtad, nyájas olvasó, ki hibáztatna, ha feladod? Különösen hogyha nem elég jó a kiválasztott cél, akkor az ember könnyedén legyint rá, mondván: nem olyan fontos az.

Ha pedig feladod, az nem nekem fog fájni; én csak némi pénzzel leszek szegényebb, amit már sosem kapok meg, de Te, nyájas olvasó, sokkal többet veszíthetsz. Legalábbis, ha tényleg komoly célod volt mindezzel a nyelvtanulás dologgal.

Tehát ezen áll vagy bukik a dolog: a cél.

Ezért kérdezem meg mindenkitől, mielőtt még az egész tanulásról elkezdenénk beszélni (pénz, időpotnok, gyorsaság, stb…), hogy miért akar megtanulni angolul.

Nincs rosszabb, mint szenvedni egy rossz cél érdekében.

Miért érdemes elkezdeni angolul? Íme egy rövid lista, amely nyilván nem lehet teljes, de határozottan mutat egy irányt, amerre érdemes filozofálnod:

  • szeretnék külföldön kényelmesen nyaralni
  • szeretnék külföldön dolgozni
  • nyelvvizsgázni szeretnék, mert a munkámhoz kell
  • be szeretném fejezni az egyetemet (nyelvvizsgaköteles)
  • régebben más nyelvet tanultam (pl. németet) és kéne angolt is

Ezek szerintem a leggyakoribb indokok, amikért érdemes küzdeni. Nyilván te is össze tudsz magadnak állítani egyfajta keveréket, amely rád jellemző, amit te szeretnél elérni (pl. van egy külföldi barátod).

Azt hiszem, mára ez a tanulság: a lelkesedés megvan, ha felidézed a célt, mert minden egyes nap közelebb vagy hozzá; de az jó cél legyen ám!

1,177 total views, 3 views today

About the Author: Chris Kovacs

While I feel I'm better at making films/videos than writing articles/posts on this website. I know this is a tiny, independent site but it would mean a lot if you wrote a comment or share this page on facebook/twitter. Thank you kindly, stranger.
__________________________________
P.S.: some of articles are edited and co-written by a mysterious person called Tatjana. But I take all the credit.